2016. február 4-én reggel mind a kísérőtanárok, mind pedig a csoport 24 tagja várakozásteli izgalommal kezdte meg a négynapos strasbourgi kirándulást. Az indulás pontos volt, mindenki időben a buszhoz ért. Karlsruhe volt kirándulásunk első célállomása, ez a Németországban található, a francia határhoz közel eső város.
Útközben nem hagyhattuk ki Passau megtekintését, melynek során a város csodálatos barokk stílusú katedrálisának látványát örökre a fejünkbe véstük. Estefelé értünk tehát Karlsruhéba, így még egy városnéző sétát is megejtettünk. Sokat megtudtunk a város legyezőszerű kialakításáról, illetve az iskolánknak a várossal való, nagy hagyományokra visszatekintő kapcsolatairól is.
Másnap reggel innen indultunk tovább utazásunk fő helyszínére, Strasbourgba. A kötelező „cheking-in” után megismertük az Európai Parlament épületét kívülről és belülről egyaránt. Csoportvezetők osztották el diákjainkat különböző jelek alapján. Minden jelhez egy adott aktuálpolitikai téma tartozott, melynek kérdéseit előre megismerhettük.
Nem sokkal a matricaosztogatás után az ebédlőbe kísértek minket, ahol igen finom kávéval és könnyű reggelivel kínáltak. Az ébresztő koffein megtette hatását, mindenki arca kisimult, eltűnt a kezdeti apróbb izgalom és megilletődöttség.
Néhány perccel később bekísértek bennünket a nagyterembe. Ahogyan beléptünk, rögtön szemünk elé tárult az európai politika fő színpada. Az ülésterem feltűnő nagyságú, világos, megszámlálhatatlan férőhelyes, egészen pontosan 751 székes helyiség. Az ültetés vegyesen zajlott, más nemzetiségű diáktársaink vagy azok kisebb csoportjai mellé is ülhettünk. Az iskolák és azok sajátosságainak bemutatása után legnagyobb meglepetésünkre egy magyar képviselőt, Szanyi Tibort ültették a hatalmas diáksereg elé. Ez alatt a program alatt bárki felszólalhatott és kérdéseket tehetett fel bármilyen EU-hoz kapcsolódó témában a képviselőknek és a tisztviselőknek.
Igen érdekes volt a nyelvi sokszínűség. A programsorozat alatt legtöbbet használt nyelvek a következőek voltak: német, angol, francia. Iskolánk diákjainak csak a francia nyelv jelentett gondot, azonban a hatalmas üvegablakok mögé zárt szinkrontolmácsok kisegítették a csapatot egy-egy nehezebb francia körmondat értelmezésében.
A közös ebédet követően kisebb csoportokra osztottak bennünket a fent említettek alapján, amelyekben közösen kellett kidolgoznunk az adott kérdésre egy konszenzussal elfogadott összefoglalást. Majd képviselőt kellett választanunk, aki előterjeszti gondolatainkat és vezeti az esetleges érvelést illetve ellenérvelést. A csapatmunkák kidolgozását segítették az erre a célra kijelölt kísérők is.
Az itt töltött nap utolsó 3 órájához értünk. A kidolgozott munkák készen álltak. Minden kérdést megszavaztunk, ezáltal értékeltük az egyes ábrához tartozók gondolatait. Minden esetben nagy többségű egyetértést mutatott a szavazások végeredménye, legyen az egyenlőségjogi, kutatási kérdés vagy migrációs válságkezelés. A parlamentben töltött programot egy játékkal zártunk, majd közösen meghallgattunk az európai himnuszt, amely a zene által köti össze a tagállamokban élőket. Hazafelé úton egy félnapos, életünk legemlékezetesebb hallásértés órája után a buszon síri csönd uralkodott. Mindenki jólesően elfáradt.
Másnap reggel, azaz február 6-án indultunk Stuttgartba. Rövid buszozás után a városban ötórás szabadprogram várt ránk, tehát mindenki a saját érdeklődése szerint tölthette a szabadidejét. Egyeseket a vásárlóutca vonzott, másokat a Mercedes illetve a Porsche Múzeum, sokakat a város egyetemi épületei, valamint voltak, akiket a büfék és kávézók érdekelték a leginkább. Stuttgartot igen érdekesnek találtunk építészeti sokszínűsége miatt. A várost a II. világháborúban lebombázták, ennek következtében az építészeti arculatán még ma is jól láthatóak a modern beépítések és a megmaradt épületek közti különbségek.
A szabadprogram után Augsburgban várt ránk a szállásunk. Este egy körsétát tartottunk, ami alatt megtekintettük a Fuggereit. A városban már a „Faschingszeit” uralkodott, így nem volt szokatlan a különböző jelmezekbe bújt emberek látványa.
Ezt a tartalmas napot követően megkezdtük utunk utolsó negyedét: a hazaút következett. Szomorkodásunkat enyhítette a müncheni megálló, na meg persze a Hofbräuhausban elfogyasztott „halber Krug” sör és óriás bajorperec. Ezzel az élménnyel tarkítva utazásunk hazafelé zökkenőmentesen és kellemes hangulatban telt el.
Összegzésül elmondható: olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amelyeknek igazán kevesek lehetnek részesei. Minden résztvevő egybehangzó véleménye szerint elmondható, hogy egyikőnk sem fogja elfelejteni ezt az igazán remek, tapasztalatgyűjtésre és nyelvi gyakorlásra egyaránt kiváló utazást.