A Bornemisza Péter Gimnázium diákjai az Euroscola online kvízverseny őszi fordulóján egy strasbourgi utat nyertek iskolánk számára az Európai Parlamentben lezajló Euroscola napra.
Február 19-én, hétfő reggel a Liszt Ferenc repülőtéren gyülekezett az a 26 fős (24 diák, 2 tanár) csoport, akiknek megadatott a lehetőség, hogy kimenjenek az Európai Parlamentbe, Strasbourgba, hogy ott képviseljék Magyarországot egy diákoknak szervezett ülésen. A repüléstől nem is, inkább csak azon izgultak többen, hogy nem lépi-e majd át a bőröndjük a 8 kilós keretet. Szerencsére semmi probléma nem történt az átszállások során, és 4 órára már Franciaországban voltunk a szállásunknál.
Másnap felkelés után a szálláson svédasztalos reggeli várt minket, amit mindenki megpróbált annyira kihasználni, amennyire tudott. Kellett is az energia, ugyanis aznap meglátogattuk Elzász régiójában található Colmart városát. Az utcákat csatornák szelték, mintha Velencében járnánk, és a sok színes ház azt a benyomást keltette, mintha egy mese könyv lapjaiból ugrott volna elő a város. Ezután felbuszoztunk a Kaysersberg hegységhez, ahol felmentünk a város legmagasabb pontján álló várromhoz, és a magasból végignéztünk a város egyedi középkori házai között. A meglátogatott helyeken kultúrtörténeti kiselőadásokat hallgathattunk meg, amelyeket mi diákok tartottunk (itthon már ezekre előre felkészültünk).
A harmadik nap magát Strasbourgot néztük meg. A város építészeti stílusa megegyezett a tündérmesébe illő Colmartéval, ám sokkal nagyobb és élőbb volt. Megnéztük a híres strasbourgi Katedrálist, aminek a magasságán mindenki meglepődött. Délután pedig az Ill folyón egy sétahajóval mentünk körbe, hogy még jobban belelássunk a város különleges szépségébe, és hogy megérthessük annak történelmét a fülhallgatós idegenvezetés segítségével. A hajóút után pedig a Szépművészeti Múzeumot (Rohan Palota) tekintettük meg, ami Európa rengeteg nagy művészeti kincsének otthona.
Csütörtökön végre elérkezett az, ami az utazásunk valódi célja volt, a parlamenti ülés. Már előzetesen témák szerint fel voltunk osztva négyfős csoportokba, és most a résztvevő többi ország diákjaival, akiknek ugyan az a téma lett kiosztva, megvitathattuk a felmerülő kérdéseket, problémákat. Először, a közös reggeli után, a nagy ülésteremben elmondták a nap programját, illetve üdvözlő beszédeket hallhatunk a képviselőktől. Aztán nemzetenként 1-2 diák bemutatta az országát illetve az iskoláját. Mi kicsit nehezebb helyzetben voltunk, ugyanis az előző évben a moderátor a heves migrációs kérdést tárgyaló vitában kijelentette, hogy Magyarországnak semmi helye az Európai Unióban, de mi mégis ott voltunk a következő évben is. Még kiemelném a román diákok magyarok iránti gesztusát, beszédükben elmondták, hogy Románia nagyon sok kisebbségből áll össze, és a beszédük közben egy székely népviseletbe öltözött fiút láthattunk. Érdekes volt a britek beszámolója, ahol a diákok legelsősorban azt emelték ki, hogy ők egyáltalán nem értenek egyet a brexittel, enyhén arrogáns hangnemben elmondták, hogy mindez az idősebb generáció hibája, és hogyha 18 év alattiak is elmehettek volna szavazni, mind ez nem történt volna meg. A közös gyűlés után újra azokkal voltunk együtt, akiknek ugyan az volt a témájuk, és hogy a közös ebéd után kicsit megismerkedjünk, egy kvízt kellet kitöltenünk négyfős csapatokban. A szabály az volt, hogy senki nem lehettet azonos országból, és minden kérdés más nyelven íródott, tehát minden nemzetiségből találni kellett egy embert, hogy lefordítsa nekünk a saját kérdését angol nyelvre. Miután ezzel végeztünk átmentünk egy kisebb ülésterembe, ahol megbeszéltük kisebb csoportokban a témánkat majd egy közös képviselőnek, akit közülünk választottunk ki elmondtuk, amire jutottunk, és közösen kisebb viták keretében megegyeztünk, hogy a nagy gyűlésteremben a képviselő mit mondjon, mi az álláspontunk. Ebben a két órában nyílt igazán lehetőségünk arra, hogy más országbeli diákokkal beszélgessünk és megismerhessük a véleményüket olyan markáns kérdésekben, mint a migráció, kultúra és a nemzetállamok individualizmusának megtartása, fiatalok foglalkoztatása, biztonságpolitika, környezetvédelmi törekvések, oktatás stb… Mindegyik témában elég megosztott volt a közvélemény, de általánosan jellemző volt, hogy a különböző nemzetiségű diákok erősen ragaszkodtak a nemzeti identitásokhoz és szívesen beszélgettek a kulturális különbségekről. Én magam egy luxemburgi lánnyal beszélgettem, aki elmondta, nagyon szomorúnak tartja, hogy az országában jellemző globalizációs törekvések miatt eltűnik az anyanyelve, és bár tízen jöttek, ebből a 10 emberből csak ő és még egy valaki beszéli a luxemburgi nyelvet. Érdekes véleményeket is hallhattunk, például, éppen amikor a családok megsegítésére akartunk törvényjavaslatot készíteni, egy diák felállt, és elmondta, hogy ő nem érti, hogy miért érdemelne valaki azért előjogokat, mert 18 éven aluli és lélegzik. Általánosságban azonban mégis a realista látásmód volt az uralkodó. Ezek után újra a nagy gyűlésterembe mentünk, ahol a különböző témáknál kiválasztott képviselők elmondták azt az álláspontot, amit előzetesen a saját csoportjukban megvitattak, és mi közösen kérdéseket tehettünk fel nekik, azzal kapcsolatban. A 6 különböző témára egyenként csak 10 perc jutott, így mindez nagyon pörgősen ment végbe. Leginkább a görög diákok hangja volt hallható, akik arra akartak rámutatni, hogy sürgős segítségre szorulnak, minthogy egyszerre van gazdasági és migrációs válság az országban. Minden téma megvitatása után szavaztunk, hogy egyetértünk vagy nem, és szinte mindig nagyon megosztottak voltak a vélemények. A program az európai himnusz közös eléneklésével ért véget. Mindannyiunk egy felejthetetlen élménnyel és sok új kapcsolattal távozott.