Strasbourgi út – élménybeszámoló diákszemmel
Az 1. napunkon Prága volt az úti cél. Délután 3 óra körül megérkeztünk a szállásra, ezután következett a városnézés. Először ellátogattunk a prágai várba, ahol egy táncvideót is sikerült felvenni. Ezután a csoport egy része kiélvezte az igazi cseh sör ízvilágát, amíg voltak, akik a John Lennon fal előtt találták meg belső békéjüket. Közben át-átkeltünk a Károly-hídon, megcsodálhattuk az Óvárost, a zsidó negyedet (Josefov) a széles sétáló utcákon bóklászva. Énekeltünk egyet, majd fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk vissza a szállásunkra.
A 2. napon Prágából utaztunk Strasbourgba, ez volt az egyik leghosszabb utunk egyhuzamban a busszal. Késő estére értünk a strasbourgi szállásra.
Az utazás 3. napján mentünk a strasbourgi parlamentbe. Itt a diákokat két csoportra osztották. Az egyik csoport egy egész napos ülésen vett részt több más országból jött diákkal együtt, a másik csoport egy külön teremben demokráciajátékot játszott délelőtt. Ők a játék befejezése után várost nézni mentek Strasbourgban. A parlamentben ülésezők közül Nagy Lívia első helyezést ért el az ottani játékban.
A 4. napunkon korán keltünk, és útnak indultunk Svájcon át, Velence irányába. Az unalmasnak kezdődő utazás közepe felé mindenki érdeklődését felkeltette a gyönyörű táj. Az utat körül ölelő hegyvidék kellemessé tette az amúgy is lassan telő időt. Délután megérkeztünk a szállásunkra, amely az olasz Garda-tó mentén található. A késő délutáni órákban, akiknek kedvük volt, sétáltak a tó partján, míg mások pizzát ettek egy ottani étteremben, vagy csupán kiültek beszélgetni barátaikkal, és kicsit kikapcsolódtak a parlament és a sok utazás után.
Az 5. napunkon reggel elindultunk Veronába, egy városnéző körútra. Megnéztük a nevezetesebb látnivalókat, többek között az ókori arénát, ahol előadtuk a már jól megszokott táncunkat. Meglátogattuk Júlia híres erkélyét is. Ezután volt még egy kis szabadidőnk vásárolni és nézelődni a környéken.
Majd tovább utaztunk Padovába, ahol megint hosszabb ideig kirándultunk, és szintén lehetőségünk nyílt megnézni a várost. Az emberek nagyon szimpatikusak voltak. Éppen sétáltunk és nézelődtünk, mikor egyszer csak oda jött hozzánk Joel, egy kedves jamaicai fiatalember, és elkezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy ő is járt már Budapesten, és hogy egy közeli olasz étteremben dolgozik, de hobbiból az általa készített karkötőit szokta árulni az ottani piacon. Búcsúképpen meg is ajándékozott minket eggyel. A kimerítő belvárosi séta után egy nagy parkban adtuk elő ismét a produkcióinkat, ahol táncoltunk és énekeltünk is. Ezután Velencébe mentünk, ahol aznap már csak a szállást foglaltuk el.
A 6. napot Velence és annak környékének megtekintésével töltöttük. Hajóval mentünk Muranóba, az üvegmúzeumba. Megnézhettük közelről, hogyan készítik az olasz üvegeket. Először a készítés folyamatait mutatták be, majd a múzeumban is szemügyre vehettünk néhány üvegből készített tárgyat. Velencében töltöttük a nap többi részét, viszonylag elég sok szabadidőnk maradt még, és azt mindenki azzal tölthette, amivel szerette volna: városnézéssel vagy akár vásárlással. A nap végére visszautaztunk a szállásra, ahol maradt még időnk beszélgetni és zenét hallgatni.
Másnap, a 7. napon, az utolsó külföldi éjszakánk után elindultunk hazafelé Magyarországra. Rengeteg élménnyel és tudással lettünk gazdagabbak.
Utaztam, játszottam, győztem – egy iskolai utazás margójára. 2018 tavaszán én is részt vehettem a Vajda nagy európai kirándulásán, amelynek keretében a strasbourgi Európai Parlamentben indultam egy vetélkedőn is, amely két részből állt. Először papíron kellett megválaszolni néhány kérdést. Minden kérdés más nyelven volt, így ha valaki meg szerette volna oldani a feladatsort, mindenképpen körbe kellett kérdeznie más nemzetiségű diákoktól, hogy az ő nyelvükön mit jelent az adott kérdés. A lap hátuljára fel lehetett írni négy nevet, de minden tagnak más országból kellett származnia. Én elég sok ember lapjára írtam fel a nevem, mégis meglepődtem, amikor a csapatommal a döntőbe jutottunk. Egy holland és egy észt lánnyal, illetve egy portugál fiúval kerültem egy csapatba. 30 másodperc alatt magyarázták el a játékszabályokat, és ekkor kellett átöltöznünk egyen pulóverbe. A döntőben végül nem kaptunk nehéz kérdéseket, minden csapattag tudott valamire helyesen válaszolni, a játék alatt nem vesztettünk pontot. Meglepődtünk magunkon, de nagyon boldogok voltunk, hogy megnyertük a játékot.
#csakavajda