Majd kijöttünk a parlamentből, azon gondolkozva hogyan is jutottunk el ide. Várjunk, de hogyan is? Minden nyár elején kezdődött, amikor is értesítettek minket, hogy lehetőségünk lenne Strasbourgba menni, az Európai Parlamentbe, az Euroscola napra, ahol különféle modernkori problémákat vitathatunk meg és játékosan megtapasztalhatjuk az európai parlamenti képviselők munkáját.
Euroscola Nap, Strasbourg 2018. december 14.
Beszámoló
Neumann János Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium, Eger
Összegyűjtöttük az EU iránt érdeklődőket, tartottunk egy pár előadást, hogy biztosak legyünk az Unióval kapcsolatos tudásunkban és lázasan szerveztünk az utat.
Idővel az indulás előéjszakáján találtuk magunkat, amikor valami szörnyű történt. Egy férfi a strasbourgi karácsonyi vásáron lelőtt három embert és súlyosan megsebesített tíz másikat. Hirtelen azt sem tudtuk, mit gondoljunk. Egy éjszakán át tartó szülőkkel és tanárokkal való beszélgetés után arra jutottunk, hogy ha már idáig eljutottunk ne adjuk fel ilyen könnyen. Így hát nem hagytuk, hogy megfélemlítsen minket a terror és elindultunk (hajnali 5 órakor!) hosszú utunkon.
Az út viszonylag eseménytelen volt a kisebb dugókat leszámítva. Este 11 órára értünk a szállásra, ami a Fekete erdő mélyén eldugott kis falu volt, Unterharmersbach. Itt kiadós vacsorával vártak minket. Ezt elfogyasztva mentünk is fel a szobáinkba egy jót aludni. Ha van Isten, bizonyára hallhatta imáinkat, mivel az ágyak rendkívül kényelmesek voltak, bár ez betudható annak is, hogy az elmúlt 17 órát az életünkből egy ülésben töltöttük. Reggel a svédasztalos reggeli után neki is indultunk a nagyvilágnak, amit akkor egy franciaországi kisváros, Colmar jelképezett. Itt többféle nevezetességet is megcsodálhattunk, mint például egy 700 éves házat, ami meglepően jó állapotban volt, valamint a helyi templomot, ahol egy modern művészeti kiállításon elmélkedhettünk, hogy akkor igazából most mit is nézünk. Ezután következett a karácsonyi vásár, ahol végre bebizonyíthatták franciát tanuló osztálytársaink, hogy igenis volt értelme négy évig tanulni a nyelvet. Nekik köszönhetően teli hassal hagyhattuk ott a várost. Innen az út Freiburgba vezetett, ahol szintén láthattunk egy templomot, és a híres városkapukat, bár itt nem csodálkozhattunk a modern művészet vívmányain, így is felettébb érdekesnek tartottuk a városi forgatagot. Ezek után szétszéledtünk, hogy mindenki tudjon valamit venni családjának, barátainak. Itt a németet tanulók mutathatták be nyelvtudásukat, az eszeveszett szuvenír vásárlásban kissé elvesztünk. Talpraesett diákok lévén végig kérdeztük a fél várost és sikeresen visszataláltunk tanárainkhoz, akik bár húzott szemöldökkel is, de megkönnyebbülten néztek ránk. Mivel már kezdett sötétedni, nem tudtunk tovább nézelődni így hát muszáj volt visszamennünk a szállásra. A szállásra visszaérkezés után ettünk, majd megosztottuk egymással kinek milyen kalandban volt része a nap folyamán. Tudtuk viszont, hogy hamar le kell feküdnünk, ha holnap teljes kapacitással akarjuk magunkat bevetni. Így is tettünk éjfél környékén.
Másnap reggel hétkor gyönyörűen kiöltözve felpattantunk a buszra és úton is voltunk a parlamentbe. Az egy óra csak úgy repült, ahogy azt fontolgattuk, hogy mit is várhatunk a parlamenttől. Majd megérkeztünk Strasbourgba. A parlament épületéhez rövid séta vezetett, ahol a beléptetést követően már bent is voltunk a nagy körben. Talán itt esett le mindenkinek, hogy nem szétnézni jöttünk, hanem tulajdonképpen dolgozni. Ezen viszont nem sok időnk volt gondolkodni, mivel gyorsan behívtak minket nehogy megfázzunk. Bent leültettek, kiadták a napirendet és feloszlottunk csoportokra az előzetesen megadott témák szerint. Nem volt sok időnk izgulni, mivel az első két csoportot hamar behívták reggelizni, ezek után pedig bekísértek minket a nagy terembe. Leültünk, meghallgattuk az ülésvezető és kollégái előadását, majd tehettünk fel kérdéseket. Ezután következett az ebéd, ami közben egy Eurójátékkal foglalhattuk el magunkat. Az ebéddel végezve ismét felbomlottunk téma szerinti csoportokra és félrevonultunk kisebb bizottsági tárgyaló termekbe. Itt vitattuk meg csoporttársainkkal mi is az, amit igazán fontosnak tartunk saját témánkban. Megválasztottuk a képviselőinket majd visszamentünk a nagyterembe, ahol minden csoport képviselője a gyűlés elé tárta a saját csoportja elképzelését a témával kapcsolatban. Minden egyes előterjesztés után szavazhattunk, hogy elfogadjuk-e az ötleteket, avagy sem. A nap végén a 6 munkacsoportból 5 javaslatát elfogadtuk.
Itt érünk el történetünk elejére. Ezt az élménybeszámolót már a hazafelé úton írom. És bármennyire örülök, hogy végre újra visszatérhetek saját országomba, nem tudom tagadni, hogy nagyon is jó volt ott ülni azokban a székekben és azt érezni, hogy tényleg mi vagyunk Európa jövője.
Euroscola Day
Strasbourg 14. December, 2018.
Report
Neumann János Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium, Eger
And then we all left the parliament filled with new experiences, and ambitions. But wait how did we end up here all of a sudden? It all began in June, when we were notified that there is a possibility of going to Strasbourg. When the new school year started, we gathered the students interested in the EU, held a couple of meetings to ensure everyone was up to date on EU news and info. Our teachers organized the trip.
Soon enough we found ourselves on the night before the journey, when something terrible happened. On December 11th a man shot three people and injured ten more in the Strasbourg Christmas market. We were petrified, but having fully committed ourselves to the following days we knew we couldn’t abandon this opportunity.
In the morning, surprisingly, everyone was there on time. We got on the bus and almost immediately fell asleep. Our journey was rather uneventful, not counting our suffering from the bus’s temperature that was comparable to a sauna’s. We arrived at Hotel Eckwaldblick in Unterharmersbach at midnight when we were greeted with a hearty late-night dinner, after which we went to sleep. The next morning, we set off to see Colmar’s city centre which was glittered with Christmas decorations. Our French speaking classmates could finally show us that 4 years and 4 months of French classes were really worth it. Thanks to them we had the chance to experience traditional French pastry such as macrons. We also saw a 700-year-old house which was in a surprisingly good condition. Then we reluctantly left Colmar. We headed towards Freiburg. Here we went sightseeing and shopping for souvenirs. It was here that we almost got lost, however, with the help of our German speaking classmates we were able to ask for directions which lead us back to our teachers. We had to leave soon though, as it was getting dark and we had to get back for dinner. After dinner we sat down and showed what each of us had bought for our loved ones. We knew that we couldn’t stay up too late, as tomorrow would be the big day, so we went to bed fairly early.
The next day began with frantic running around and preparing, making sure everyone looked their best. When the time came we sat down on our, now well known, bus seats. Perhaps we only realized where we are going when we gazed upon the building of the European Parliament. I think it hit most of us there that this wasn’t just sightseeing anymore, we were going to sit in the same seats as the European politicians, doing what they do. After getting through the entrance we could hardly believe our eyes. The building’s walls seemed so high we could hardly see the top. We were quickly invited inside to sit down in an open room with decorated walls. Margaret gave us the schedule for the day. After a while us (the squares), and the diamonds were invited to eat. We met our soon-to-be team members but we did not have much time to idle as we had to leave to enter the hemicycle. Here our speakers, Hanna Susán and Lotti Lámer introduced our school and we attentively listened to the others as they did the same. Having quenched our thirst for knowledge we headed again for the restaurant to have lunch and to fill out the Eurogame with a team of four different nationalities. Then came the serious work. Margaret guided us (the squares) to one of the lower rooms where we could share our ideas about youth employment in the EU. We voted, we debated and we finally put together a report about our progress for Niki to present. Being back in the chamber we met up with our classmates and told them what happened while we were separated. Then the time came to vote on each report. Everyone was nervously awaiting the end of each vote. In the end five of the six reports were accepted by the chamber leaving most of us feeling accomplished. Sensing the day would end soon, we said our goodbye to the people we had come to know and respect.
And this is where I began the story, us leaving the European Parliament. As I’m writing this we are heading back to Hungary, Eger, telling each other how we felt about our little trip with a big purpose. Overall the general opinion was overwhelmingly positive and we hope this wasn’t the last chance to personally see the inside of that certain chamber.