Nem tudom, kinek mi jut eszébe Strasbourgról, de őszintén bevallom, nekem nem az Európai Parlament volt az első gondolatom, mikor régebben meghallottam egy-egy beszélgetésben a hely nevét. Természetesen ez mostanra megváltozott, többé nem fordulhat elő, hogy ne a hatalmas üvegépület és a „chamber” képe jelenjen meg előttem a város említésekor, hála a Euroscolának.
A Euroscola program keretein belül az Európai Parlament lehetőséget ad 16-18 éves diákok számára, hogy egy napra belebújjanak az EP képviselők bőrébe, és megérthessék, hogyan működik a Parlament intézete európai szinten. Idén iskolánk 24 tanulója kapott lehetőséget arra, hogy kipróbálja magát a politikában, és őszintén mondhatom, felejthetetlen élmény mindannyiunk számára a Strasbourgban eltöltött idő.
Hosszú buszutat követően érkeztünk meg a francia városba, mely szépségével elvarázsolt mindannyiunkat. Az esti sétát ennek ellenére rövidre kellett fognunk, hiszen február 26-án reggel 8 órakor jelenésünk volt az Európai Parlamentben, amit semmi szín alatt nem késtünk volna le.
A fiúk öltönyben, a lányok kosztümben, a vitatémákra készített pontokkal a fejükben várták, hogy elkezdődjön a nap, és egy közös reggeli után – ami jó lehetőség volt a többi országból érkezettek megismerésére -, mind a 23 jelenlévő tagállam 24 diákját a plenáris ülésterembe irányították. Így indult a Euroscola nap.
Az újdonsült képviselőket Mr Martinez Guillen köszöntötte a chamberben franciául, majd négy kollégája mutatta be nekünk az EU intézményeinek működését angol, spanyol, olasz és német nyelven. A bábeli káoszt is sikerült közben elkerülni a szinkrontolmácsoknak hála, akik az egész ülés alatt biztosították, hogy zavartalanul megérthessük egymást.
A következő kör a fiataloké volt, országonként egy tanuló kiállhatott a hallgatóság elé, és bemutathatta iskoláját az egybegyűlteknek. Miután minden „speaker” sikeresen vette az akadályt, a diákok kérdéseket tehettek fel a jelenlévő EP tagoknak, ami az ülés talán legérdekesebb része volt. A képviselők nem kerülték ki a választ olyan kényes témákban sem, mint az orosz-ukrán konfliktus, és megtudhattuk az EU álláspontját a görög válsággal, vagy a bevándorlókkal kapcsolatban is. Akkora volt az érdeklődés, hogy az ebédszünet miatt 30 kérdésre már nem jutott idő, de az addig megválaszoltak száma sem elenyésző.
A délutáni program a bizottsági ülésekkel kezdődött. Az összesen hat, bizottságonként egy téma megvitatására két óránk volt, s ez az idő meglepően kevésnek bizonyult. Az én csoportom, ami a fiatalok munkanélküliségének problémájára keresett megoldást, annyira belemerült az eszmecserébe, hogy még legalább egy órán át élveztük volna a javaslat előkészítését. Erre azonban a kötött program nem adott lehetőséget, így végül hatékony és gyors lezárással sikerült előállnunk egy javaslatcsomaggal, melyet a két választott képviselőnk a plenáris ülésen elő is terjesztett.
A megoldások és hozzászólások kavalkádjában mindenki hallathatta a hangját, aki szeretett volna hozzászólni egy-egy témához, így a nap végére valóban úgy éreztük, hogy a munkánk hasznos volt.
Megismertünk rengeteg hasonló érdeklődési körű fiatalt, kipróbálhattuk magunkat a képviselők szerepében, és tágabb képet kaptunk arról, hogyan működik az Európai Unió.
A hazafelé út ezen felül további élményeket tartogatott számunkra: lehetőségünk nyílt rá, hogy megtekintsük Veronát és Velencét is, ami odaírta a felkiáltójelet azután a bizonyos „élmény” szó után. Köszönjük, hogy mindezt átélhettük!